Olyan igazán gusztustalan hétfő reggel van, amit azzal érdemeltem ki, hogy végre kialudhattam magam a Kafkában. Valamit valamiért. Már bocsánat a képért, de mintha felkenték volna takonnyal az utcát, olyan.
Fel szoktam kelni hét után valamivel. Ma épp negyed nyolckor, mert az egyetlen szállóvendégünk, aki amúgy a kórházban lévő férjéért aggódik, korán kel. Mondjuk tegnap is megszívatott, mert nyolckor jött le. Most is mindjárt nyolc.
Ébredés és feltápászkodás után el kell menni boltba zsemléért. Ez a reggeli lelke és bázisa. Innen indul a gasztronómia (kell zsemle a rántottához), és ide érkezik vissza az ízutazás végén (lekváros-vajaszsemle utóételnek). Vicces lehetek, ahogy csíkszemekkel slattyogok a zsemlészacskóval a kezemben. Ha valaki közel jön hozzám, véli hallani a szervómotorok surrogását, miközben megyek. Biorobot.
Egészséges ember reggel székel. Én egészséges ember vagyok, de ha lemegyek az alagsorba slóra, és közben jön le szegény vendég, akkor nem kap reggelit egyhamar, szóval inkább tartom magam. Vagyis tart a kötelesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése