Felhívott ma a kisfőnök, hogy már csak egy recepciós maradt a Kafkában, de ő is lázas beteg, be tudnám-e vállalni a mai éjszakát. Mondtam, persze, hiszen kell a meló.
Most jöttem be nemrég, de már előre vigyorgok. Egyrészt a spórolás miatt, ami a vezetőséget jellemzi, másrészt meg azért, mert emiatt a spórolás miatt nekem kell reggeliztetni a ház két vendégét, de nem ám úgy, hogy majd a konyhás elkészíti, és nekem csak ki kell vinni, hanem lehet, hogy rántottát kell csinálnom reggel, mert két vendégért nem hívják be a konyhást. Még jó, hogy tudok rántottát csinálni.
Még nem értek be a vendégek, de majd jól kikérdezem őket, és persze a lehetőségekhez mérten lebeszélem őket a rántottáról.
...
Nem sikerült lebeszélni őket a rántottáról. De legalább nem kelnek korán.
Ez is valami.
avagy a mindenkori gálya
2010. január 30., szombat
2009. december 16., szerda
21 - Éjszaka enyém a ház, de nem szeret...
Hétfő este nyolckor be.
Melósok plusz kisfőnök recepción jutyúboznak. Nem tudok beülni, de nem is baj.
Kilenckor mindenki lelép, zárom a helyet.
Németezni kezdek, mikor bekopog Kölyök barátom és Edit, a barátnője.
Beengedem őket, beszélgetünk, disznótorost eszünk (kollégák hagyták ott nekem).
Kölyökék el, visszaülök a pult mögé.
Józsi bejelentkezik gömailba, webdesignolunk kicsit.
Közben Zsuskával eszmecsere Istenről szintén gömailban, elég egyoldalú.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem Istenről.
Eszmecsere Zsuskával a bibliáról.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem a bibliáról.
Közben éjjel egy óra lesz, megyek aludni.
Recepció mögötti fülkébe be, szolgálati ágy kinyit.
Megágyazok, majd mikor jólesőn ráülök, beszakad alattam.
Ágyszerelés.
A megszerelt ágyon minél nagyobb testfelület azonos időben való letételével sikerül beszakadásmentesen elheverednem.
Alvásomat zavaró tényezők életbe lépnek.
A fejem alá gyűrt pokrócot is magamra terítem, mert kicsit fázok.
Így viszont nincs párnám, ami zavar.
A szálloda egyetlen vendégei hajnali kettőkor rettentő hangosan dugni kezdenek.
Hálistennek nem tart soká.
A szálloda amúgy soha sem élesített riasztója minden észlelt mozgásra egy néma csöndben rettentő hangosnak bizonyuló píííííííííp hanggal reagál.
Hajnali háromkor kínomban bebugyolálom a pulcsimmal a riasztó kezelőszervét, ahonnan a píííííp jön.
Papírzsepiből gyúrt füldugóval tömöm be a hallójáratom.
Szart sem ér az egész.
A füldugó zavar, kiveszem.
Nagy nehezen elalszom.
Reggel hétkor csönget az aznapi konyhás.
Erre felébredek, beengedem. Bevezetem a kiskönyvbe, majd visszadőlök.
Hét harmincötkor felkelek.
A felkelés úgy sikerül, hogy megint beszakad alattam az ágy.
Megszerelem, összecsukom.
Nyolckor megjön Janka, a váltótársam és egyben főnököm.
Megcsúszott arcom látván nagyon megértő és kedves.
Nyilván amúgy is az, még nem ismerem annyira.
Az általa felkínált kávét nem fogadom el.
Felhúzom a kabátom és boldogan hazamegyek aludni.
Melósok plusz kisfőnök recepción jutyúboznak. Nem tudok beülni, de nem is baj.
Kilenckor mindenki lelép, zárom a helyet.
Németezni kezdek, mikor bekopog Kölyök barátom és Edit, a barátnője.
Beengedem őket, beszélgetünk, disznótorost eszünk (kollégák hagyták ott nekem).
Kölyökék el, visszaülök a pult mögé.
Józsi bejelentkezik gömailba, webdesignolunk kicsit.
Közben Zsuskával eszmecsere Istenről szintén gömailban, elég egyoldalú.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem Istenről.
Eszmecsere Zsuskával a bibliáról.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem a bibliáról.
Közben éjjel egy óra lesz, megyek aludni.
Recepció mögötti fülkébe be, szolgálati ágy kinyit.
Megágyazok, majd mikor jólesőn ráülök, beszakad alattam.
Ágyszerelés.
A megszerelt ágyon minél nagyobb testfelület azonos időben való letételével sikerül beszakadásmentesen elheverednem.
Alvásomat zavaró tényezők életbe lépnek.
A fejem alá gyűrt pokrócot is magamra terítem, mert kicsit fázok.
Így viszont nincs párnám, ami zavar.
A szálloda egyetlen vendégei hajnali kettőkor rettentő hangosan dugni kezdenek.
Hálistennek nem tart soká.
A szálloda amúgy soha sem élesített riasztója minden észlelt mozgásra egy néma csöndben rettentő hangosnak bizonyuló píííííííííp hanggal reagál.
Hajnali háromkor kínomban bebugyolálom a pulcsimmal a riasztó kezelőszervét, ahonnan a píííííp jön.
Papírzsepiből gyúrt füldugóval tömöm be a hallójáratom.
Szart sem ér az egész.
A füldugó zavar, kiveszem.
Nagy nehezen elalszom.
Reggel hétkor csönget az aznapi konyhás.
Erre felébredek, beengedem. Bevezetem a kiskönyvbe, majd visszadőlök.
Hét harmincötkor felkelek.
A felkelés úgy sikerül, hogy megint beszakad alattam az ágy.
Megszerelem, összecsukom.
Nyolckor megjön Janka, a váltótársam és egyben főnököm.
Megcsúszott arcom látván nagyon megértő és kedves.
Nyilván amúgy is az, még nem ismerem annyira.
Az általa felkínált kávét nem fogadom el.
Felhúzom a kabátom és boldogan hazamegyek aludni.
2009. december 13., vasárnap
20 - Áj em dö riszepsöniszt
Majdnem ideális munkahelyre csöppentem nagy hirtelen. A Kafka nevezetű mindenféle vendéglátói funkciókkal megáldott létesítményben látom el a recepciós munkakörét újonnan.
Amiért ideális:
Amiért azt a keveset kapom:
Közben átküldtek még egy kenyérért...
Hoztam kamerát is, majd lehet, hogy forgatok. Még elválik.
Közben a menüzők Charlie Parkerről vitáznak. Ennél jobb helyen most nem is lehetnék! Nagyszerű!
Amiért ideális:
- Jó a hely, hangulatos.
- Egész nap jazz szól.
- Kb. 80 méterre van otthonról.
- Ha nincs vendég, azt csinálok, amit akarok (pl. írom a blogomat).
- Épp most fejeztem be az ebédemet, ami alanyi jogon jár, és nagyon finom volt.
- Ihatok napi két kávét, ami szintén nagyon jó.
- Éjszakás műszakban lehet szunyálni. Van itt a recepció mögött egy kis fülke egy vendégággyal. Ha nincs munka, akár egész éjszaka aludhatok.
Amiért azt a keveset kapom:
- Kinyitom a kasszát.
- Kitöltöm a kék kis könyvecskémet (alkalmi munkavállalói).
- Mindenki másét is én töltöm ki (takarító, konyhás, szakács, felszolgáló).
- Vezetem a kiadásokat, bevételeket.
- Természetesen én fogadom a szállóvendégeket, de ma pl. egy sincs.
- Kávét készítek a melósoknak (baromi jó kávégép van).
- Ma engem küldtek át kenyérért a szomszédba.
- Nap végén átszámolom a bevételeket, bevezetem, lezárom a kasszát.
- Éjszakás műszak végén reggeliztetek.
Közben átküldtek még egy kenyérért...
Hoztam kamerát is, majd lehet, hogy forgatok. Még elválik.
Közben a menüzők Charlie Parkerről vitáznak. Ennél jobb helyen most nem is lehetnék! Nagyszerű!
2009. november 11., szerda
19 - Mmmmmi?
Ma reggel barátom telefonja ébresztett, hogy menjek akkor, ahogy megbeszéltük. Mentem. Az irodában kezembe nyomott egy paksamétát, hogy akkor ezeket kell kitöltetni, hogy meglegyen a szerződés a kötelezőre. Hazamentem, kinéztem a településlistából - amit tegnap küldött át emilen, hogy hol van "I" betűs besorolás (hol a legolcsóbb), aztán a Volán oldalának utasításai szerint szépen leslattyogtam a parasztelosztóba, hogy eljuthassak Bodára, hidegvérű üzletkötői pályafutásom első helyszínére.
Álltam az ötös megállóban és esett az eső. Azon gondolkodtam - még volt pár percem, hogy milyen szöveggel csengetek majd be az első házba. Néztem az arcokat, azokat a tipikus nem pécsi arcokat. Minden szempárban benne sötétlett a Mecsek dombjai közé szorult mérhetetlenül lassú kistérségi életforma vegyestüzelésű füstje. Én meg még meg sem borotválkoztam, de nem is érdekelt különösebben.
Begurult a busz. Türelmesen végigvártam, hogy a nálam sokkal rutinosabb utazókat beszippantsa, majd az utolsók közt felszállván kérdeztem Bodát, hogy ott megáll-e. A sofőrnek akkora hasa volt, hogy szerintem nagyon nem is tud kiszállni a fülkéből, hacsak le nem szereli a kormányt a munkanap végén. Persze lehet, hogy tényleg ezt teszi. A válasz nemleges volt, mivel a járat csak a bekötő útnál áll meg, de negyven perc múlva indul egy, ami be is megy. Leszálltam, annyit nem gyaloglok.
Nem álltam többet az ötös megállóban, negyven percig nem ázok, inkább bementem az Árkádba, ott legalább meleg van. Az egyik ajtón be, és azzal a lendülettel ki is dobott a másikon. Rohadt egy hely, főleg, ha ennyire céltalan a bentlét.
Most akkor az esőbeálló alatt álltam, és nem gondoltam semmire. És egyszercsak a nagy semmiből, ami amúgy egyáltalán nem esett jól, előbukkant egy egyre erősödő gondolat. Egy nagyon kicsike kis kérdőjellel kezdődött, egy pontocskával. Aztán pötty lett belőle, aztán már kivehető volt a forma, a görbület, majd már alatta a pont is. Aztán pillanatok alatt betöltötte a látóteret, és azzal a lendülettel ki is húzta magát egy nagy büszke felkiáltójellé:
Mi a jó büdös francot keresek én itt?!
Mit csinálok én?!
Zenész vagyok, a rohadt életbe, nem egy utolsó házaló!
Így elmentem haza ebédelni.
Álltam az ötös megállóban és esett az eső. Azon gondolkodtam - még volt pár percem, hogy milyen szöveggel csengetek majd be az első házba. Néztem az arcokat, azokat a tipikus nem pécsi arcokat. Minden szempárban benne sötétlett a Mecsek dombjai közé szorult mérhetetlenül lassú kistérségi életforma vegyestüzelésű füstje. Én meg még meg sem borotválkoztam, de nem is érdekelt különösebben.
Begurult a busz. Türelmesen végigvártam, hogy a nálam sokkal rutinosabb utazókat beszippantsa, majd az utolsók közt felszállván kérdeztem Bodát, hogy ott megáll-e. A sofőrnek akkora hasa volt, hogy szerintem nagyon nem is tud kiszállni a fülkéből, hacsak le nem szereli a kormányt a munkanap végén. Persze lehet, hogy tényleg ezt teszi. A válasz nemleges volt, mivel a járat csak a bekötő útnál áll meg, de negyven perc múlva indul egy, ami be is megy. Leszálltam, annyit nem gyaloglok.
Nem álltam többet az ötös megállóban, negyven percig nem ázok, inkább bementem az Árkádba, ott legalább meleg van. Az egyik ajtón be, és azzal a lendülettel ki is dobott a másikon. Rohadt egy hely, főleg, ha ennyire céltalan a bentlét.
Most akkor az esőbeálló alatt álltam, és nem gondoltam semmire. És egyszercsak a nagy semmiből, ami amúgy egyáltalán nem esett jól, előbukkant egy egyre erősödő gondolat. Egy nagyon kicsike kis kérdőjellel kezdődött, egy pontocskával. Aztán pötty lett belőle, aztán már kivehető volt a forma, a görbület, majd már alatta a pont is. Aztán pillanatok alatt betöltötte a látóteret, és azzal a lendülettel ki is húzta magát egy nagy büszke felkiáltójellé:
Mi a jó büdös francot keresek én itt?!
Mit csinálok én?!
Zenész vagyok, a rohadt életbe, nem egy utolsó házaló!
Így elmentem haza ebédelni.
2009. november 1., vasárnap
2009. szeptember 21., hétfő
17 - Az ideális munkaajánlat
Ma kicsit körülnéztem a neten, hogy milyen lehetőségeim vannak, ha pénzt akarok keresni. Természetesen a legegyszerűbb melókkal kezdtem: szórólapozás, reklámanyag terjesztés, miegymás. Az ember kíváncsi.
Találtam egy elég érdekes apróhirdetést tele helyesírási hibákkal. Valami fazon ajánl benne szórólapozós munkát. (Magát a hirdetést most nem linkelem be, nem akarok reklámot csinálni, annyit nem ér, sőt.) Mindenesetre írtam neki egy emailt, hátha kiderül valami részlet. Amit válaszképpen kaptam, az több, mint meghökkentő. A tag nevét átírtam monogramra, nem akarok kalamajkát a nyakamba. Tessék, a válaszlevél:
"Üdvözlöm tisztelt PÉTER ,a címemre elküld egy felcimzett válas borítékot és egy 900ft-ról nekem befizetett csek fénymásolatát ,én ha megkapom elküldöm önnek az állás ajánlatokat és a jelentkező lapot amit azonnal elkül a munkáltatója felé .Érdemes csinálni én sem bántam a havi zsebpénzem megvan bőven .Én ezt amunkát főállás mellett csinálom ,álltalában havi 200-230 jelentkezőm van erre az állára ,ebből 130-140 személy belemer vágni a reklám anyag terjesztésbe ezt szorozza meg 900ft-al megéri ? persze ,hogy meg különben én sem foglalkoznék vele ,csakis magán múlik ,hogy mennyit tesz zsebre .Az azonosítomat írja rá a jelentkező lapjára ,BA6-106015 .az ,hogy adózik vagy nem ez a maga magán ügye .Ha bármilyen jellegű problémája van ,nem ért valamit én segítek önnek elindúlni e-mailen keresztűl .A cég bevan jegyezve a Cégbíróságon ,utána lehet nézni ,minden törvényesen müködik .T G. L. ,SOK SÍKERT KÍVÁNOK PÉTER ."
No comment.
Találtam egy elég érdekes apróhirdetést tele helyesírási hibákkal. Valami fazon ajánl benne szórólapozós munkát. (Magát a hirdetést most nem linkelem be, nem akarok reklámot csinálni, annyit nem ér, sőt.) Mindenesetre írtam neki egy emailt, hátha kiderül valami részlet. Amit válaszképpen kaptam, az több, mint meghökkentő. A tag nevét átírtam monogramra, nem akarok kalamajkát a nyakamba. Tessék, a válaszlevél:
"Üdvözlöm tisztelt PÉTER ,a címemre elküld egy felcimzett válas borítékot és egy 900ft-ról nekem befizetett csek fénymásolatát ,én ha megkapom elküldöm önnek az állás ajánlatokat és a jelentkező lapot amit azonnal elkül a munkáltatója felé .Érdemes csinálni én sem bántam a havi zsebpénzem megvan bőven .Én ezt amunkát főállás mellett csinálom ,álltalában havi 200-230 jelentkezőm van erre az állára ,ebből 130-140 személy belemer vágni a reklám anyag terjesztésbe ezt szorozza meg 900ft-al megéri ? persze ,hogy meg különben én sem foglalkoznék vele ,csakis magán múlik ,hogy mennyit tesz zsebre .Az azonosítomat írja rá a jelentkező lapjára ,BA6-106015 .az ,hogy adózik vagy nem ez a maga magán ügye .Ha bármilyen jellegű problémája van ,nem ért valamit én segítek önnek elindúlni e-mailen keresztűl .A cég bevan jegyezve a Cégbíróságon ,utána lehet nézni ,minden törvényesen müködik .T G. L. ,SOK SÍKERT KÍVÁNOK PÉTER ."
No comment.
2009. szeptember 14., hétfő
16 - Pablo
Találtam pár dolgot Pablóról. Imhol:
Ebben a bárban én is zenéltem egy estét.
Itt éppen kurvul nagyon. Mögötte a bal oldali trombitás Carlos.
Van neki májszpésze is, de vagy nagyon új, vagy nem foglalkozik vele, vagy mittomén.
Azért belinkelem, tessék: KLIKK
Ennyire azért én nem szeretnék eltűnni a világ elől, ha ennyire tudok zenélni, de ő tudja.
Ebben a bárban én is zenéltem egy estét.
Itt éppen kurvul nagyon. Mögötte a bal oldali trombitás Carlos.
Van neki májszpésze is, de vagy nagyon új, vagy nem foglalkozik vele, vagy mittomén.
Azért belinkelem, tessék: KLIKK
Ennyire azért én nem szeretnék eltűnni a világ elől, ha ennyire tudok zenélni, de ő tudja.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)