Ma reggel barátom telefonja ébresztett, hogy menjek akkor, ahogy megbeszéltük. Mentem. Az irodában kezembe nyomott egy paksamétát, hogy akkor ezeket kell kitöltetni, hogy meglegyen a szerződés a kötelezőre. Hazamentem, kinéztem a településlistából - amit tegnap küldött át emilen, hogy hol van "I" betűs besorolás (hol a legolcsóbb), aztán a Volán oldalának utasításai szerint szépen leslattyogtam a parasztelosztóba, hogy eljuthassak Bodára, hidegvérű üzletkötői pályafutásom első helyszínére.
Álltam az ötös megállóban és esett az eső. Azon gondolkodtam - még volt pár percem, hogy milyen szöveggel csengetek majd be az első házba. Néztem az arcokat, azokat a tipikus nem pécsi arcokat. Minden szempárban benne sötétlett a Mecsek dombjai közé szorult mérhetetlenül lassú kistérségi életforma vegyestüzelésű füstje. Én meg még meg sem borotválkoztam, de nem is érdekelt különösebben.
Begurult a busz. Türelmesen végigvártam, hogy a nálam sokkal rutinosabb utazókat beszippantsa, majd az utolsók közt felszállván kérdeztem Bodát, hogy ott megáll-e. A sofőrnek akkora hasa volt, hogy szerintem nagyon nem is tud kiszállni a fülkéből, hacsak le nem szereli a kormányt a munkanap végén. Persze lehet, hogy tényleg ezt teszi. A válasz nemleges volt, mivel a járat csak a bekötő útnál áll meg, de negyven perc múlva indul egy, ami be is megy. Leszálltam, annyit nem gyaloglok.
Nem álltam többet az ötös megállóban, negyven percig nem ázok, inkább bementem az Árkádba, ott legalább meleg van. Az egyik ajtón be, és azzal a lendülettel ki is dobott a másikon. Rohadt egy hely, főleg, ha ennyire céltalan a bentlét.
Most akkor az esőbeálló alatt álltam, és nem gondoltam semmire. És egyszercsak a nagy semmiből, ami amúgy egyáltalán nem esett jól, előbukkant egy egyre erősödő gondolat. Egy nagyon kicsike kis kérdőjellel kezdődött, egy pontocskával. Aztán pötty lett belőle, aztán már kivehető volt a forma, a görbület, majd már alatta a pont is. Aztán pillanatok alatt betöltötte a látóteret, és azzal a lendülettel ki is húzta magát egy nagy büszke felkiáltójellé:
Mi a jó büdös francot keresek én itt?!
Mit csinálok én?!
Zenész vagyok, a rohadt életbe, nem egy utolsó házaló!
Így elmentem haza ebédelni.
avagy a mindenkori gálya
2009. november 11., szerda
2009. november 1., vasárnap
2009. szeptember 21., hétfő
17 - Az ideális munkaajánlat
Ma kicsit körülnéztem a neten, hogy milyen lehetőségeim vannak, ha pénzt akarok keresni. Természetesen a legegyszerűbb melókkal kezdtem: szórólapozás, reklámanyag terjesztés, miegymás. Az ember kíváncsi.
Találtam egy elég érdekes apróhirdetést tele helyesírási hibákkal. Valami fazon ajánl benne szórólapozós munkát. (Magát a hirdetést most nem linkelem be, nem akarok reklámot csinálni, annyit nem ér, sőt.) Mindenesetre írtam neki egy emailt, hátha kiderül valami részlet. Amit válaszképpen kaptam, az több, mint meghökkentő. A tag nevét átírtam monogramra, nem akarok kalamajkát a nyakamba. Tessék, a válaszlevél:
"Üdvözlöm tisztelt PÉTER ,a címemre elküld egy felcimzett válas borítékot és egy 900ft-ról nekem befizetett csek fénymásolatát ,én ha megkapom elküldöm önnek az állás ajánlatokat és a jelentkező lapot amit azonnal elkül a munkáltatója felé .Érdemes csinálni én sem bántam a havi zsebpénzem megvan bőven .Én ezt amunkát főállás mellett csinálom ,álltalában havi 200-230 jelentkezőm van erre az állára ,ebből 130-140 személy belemer vágni a reklám anyag terjesztésbe ezt szorozza meg 900ft-al megéri ? persze ,hogy meg különben én sem foglalkoznék vele ,csakis magán múlik ,hogy mennyit tesz zsebre .Az azonosítomat írja rá a jelentkező lapjára ,BA6-106015 .az ,hogy adózik vagy nem ez a maga magán ügye .Ha bármilyen jellegű problémája van ,nem ért valamit én segítek önnek elindúlni e-mailen keresztűl .A cég bevan jegyezve a Cégbíróságon ,utána lehet nézni ,minden törvényesen müködik .T G. L. ,SOK SÍKERT KÍVÁNOK PÉTER ."
No comment.
Találtam egy elég érdekes apróhirdetést tele helyesírási hibákkal. Valami fazon ajánl benne szórólapozós munkát. (Magát a hirdetést most nem linkelem be, nem akarok reklámot csinálni, annyit nem ér, sőt.) Mindenesetre írtam neki egy emailt, hátha kiderül valami részlet. Amit válaszképpen kaptam, az több, mint meghökkentő. A tag nevét átírtam monogramra, nem akarok kalamajkát a nyakamba. Tessék, a válaszlevél:
"Üdvözlöm tisztelt PÉTER ,a címemre elküld egy felcimzett válas borítékot és egy 900ft-ról nekem befizetett csek fénymásolatát ,én ha megkapom elküldöm önnek az állás ajánlatokat és a jelentkező lapot amit azonnal elkül a munkáltatója felé .Érdemes csinálni én sem bántam a havi zsebpénzem megvan bőven .Én ezt amunkát főállás mellett csinálom ,álltalában havi 200-230 jelentkezőm van erre az állára ,ebből 130-140 személy belemer vágni a reklám anyag terjesztésbe ezt szorozza meg 900ft-al megéri ? persze ,hogy meg különben én sem foglalkoznék vele ,csakis magán múlik ,hogy mennyit tesz zsebre .Az azonosítomat írja rá a jelentkező lapjára ,BA6-106015 .az ,hogy adózik vagy nem ez a maga magán ügye .Ha bármilyen jellegű problémája van ,nem ért valamit én segítek önnek elindúlni e-mailen keresztűl .A cég bevan jegyezve a Cégbíróságon ,utána lehet nézni ,minden törvényesen müködik .T G. L. ,SOK SÍKERT KÍVÁNOK PÉTER ."
No comment.
2009. szeptember 14., hétfő
16 - Pablo
Találtam pár dolgot Pablóról. Imhol:
Ebben a bárban én is zenéltem egy estét.
Itt éppen kurvul nagyon. Mögötte a bal oldali trombitás Carlos.
Van neki májszpésze is, de vagy nagyon új, vagy nem foglalkozik vele, vagy mittomén.
Azért belinkelem, tessék: KLIKK
Ennyire azért én nem szeretnék eltűnni a világ elől, ha ennyire tudok zenélni, de ő tudja.
Ebben a bárban én is zenéltem egy estét.
Itt éppen kurvul nagyon. Mögötte a bal oldali trombitás Carlos.
Van neki májszpésze is, de vagy nagyon új, vagy nem foglalkozik vele, vagy mittomén.
Azért belinkelem, tessék: KLIKK
Ennyire azért én nem szeretnék eltűnni a világ elől, ha ennyire tudok zenélni, de ő tudja.
15 - esés-kelés
Érdekes dolgok történnek itthon. Múltkor a Cooltour Café-ban kifele menet a bejárat mellett, de még belül Hofecker Danit elnyelte a föld. Sajnos (vagy hálistennek) én pont fenn dolgomat végeztem, úgyhogy már csak a méltatlankodó mindenkit láttam, meg a tátongó lyukat a sarokban, mikor az elnyeletés színhelyére érkeztem. Gyakorlatilag Dani a vízaknába esett bele, amit csak egy vékony kis falap takart, de legalább jól álcázva, ahogy egy kocsmában illik, ugye. Nem történt nagy baj, nem ütötte be magát nagyon, csak megijedt rendesen. A legviccesebb, ahogy a pincér csajszi kommentálta a dolgot. Szegény annyira zavarban volt, hogy csak annyit tudott kinyögni: "ebből az a tanulság, hogy nem kell részegen vízaknán lépkedni"... Ez biztosan valami ősi buddhista bölcselet. Dani szín józan volt amúgy. Peh.
A másik ma történt velem. Ültünk a Valtzer kiülős helyén Matyival, aki történetesen a vízaknába zuhant kolléga öccse (valami lehet ebben a családban...). Beszélgettünk mindenféléről, helyezkedtem jobbra balra, nem volt túl kényelmes a szék. Egy pillanatra éreztem, hogy mintha nem lenne minden okés ott alul, de nem hittem az érzéseimben. Kellett volna. Öt percre rá hatalmas reccsenéssel akkor rogyott össze alattam a szék, amikor a legtöbben voltak a Ferencesek utcáján. Röhögés, szörnyülködés, én meg nagyon anyáztam, persze csak belül, nem vagyok az a nyíltan káromkodós fajta. Megint a pultos csajszi tette fel a pontot: "ja, hát ezek ilyen egynyári székek." Úgy kellett kérnem bentről egy normálisat, neki eszébe se jutott. Rakta volna alám a következő rozogát. A kávé árát sem engedte el...
Amúgy ma felhívtam egy másik közvetítőt. Ajánlott dolgokat, nem kiabálok el semmit. Ha bármi konkrét van, úgyis megírom. Addig meg bepróbálkozom a multiknál, hogy ezt itt a nagy közép-európai valóságban illik. Majd mesélek erről is, ha lesz mit.
A másik ma történt velem. Ültünk a Valtzer kiülős helyén Matyival, aki történetesen a vízaknába zuhant kolléga öccse (valami lehet ebben a családban...). Beszélgettünk mindenféléről, helyezkedtem jobbra balra, nem volt túl kényelmes a szék. Egy pillanatra éreztem, hogy mintha nem lenne minden okés ott alul, de nem hittem az érzéseimben. Kellett volna. Öt percre rá hatalmas reccsenéssel akkor rogyott össze alattam a szék, amikor a legtöbben voltak a Ferencesek utcáján. Röhögés, szörnyülködés, én meg nagyon anyáztam, persze csak belül, nem vagyok az a nyíltan káromkodós fajta. Megint a pultos csajszi tette fel a pontot: "ja, hát ezek ilyen egynyári székek." Úgy kellett kérnem bentről egy normálisat, neki eszébe se jutott. Rakta volna alám a következő rozogát. A kávé árát sem engedte el...
Amúgy ma felhívtam egy másik közvetítőt. Ajánlott dolgokat, nem kiabálok el semmit. Ha bármi konkrét van, úgyis megírom. Addig meg bepróbálkozom a multiknál, hogy ezt itt a nagy közép-európai valóságban illik. Majd mesélek erről is, ha lesz mit.
2009. szeptember 13., vasárnap
14 - pótlás 03
Ez a Hubbard gleccser. Mentünk sokkal közelebb is, csak addigra le kellett mennem a gyomorba vissza. Ment a hajó arra még egyszer, csak már nélkülem. Kb. 5 mérföldre vagyunk.
Egy kis vizet kérnék jéggel:
Ilyen hegyek vannak a gleccser közelében. Nagyon lenyűgöző.
Amúgy ilyen volt a kajálda, ami azért emelte a hajón levés fényét rendesen. Hangsúlyozom, ez a melósok ebédlője! Az asztalon látható pohárban a hajón utoljára elfogyasztott narancslevem maradéka látható.
Amikor végül leszálltam a hajóról, akkor kezdett esni az eső. Előtte egész végig napsütés volt, mintha az időjárás is igazodott volna a hangulatomhoz. Ezt a képet akkor csináltam, mikor már a parton voltam. Még utoljára visszafordultam és kattintottam egyet.
Furcsa fények a felhők felett, előtérben a tipikus amcsi tini útitársammal, aki épp aludt.
Big nose in business!
A londoni reptér nagyon érdekes! Kicsit nyomasztó is.
És végül egy medve. Ez jutott, pedig már fentem a fogam egy élőre. Medvetalp áfonyával... álom csupán.
Egy kis vizet kérnék jéggel:
Ilyen hegyek vannak a gleccser közelében. Nagyon lenyűgöző.
Amúgy ilyen volt a kajálda, ami azért emelte a hajón levés fényét rendesen. Hangsúlyozom, ez a melósok ebédlője! Az asztalon látható pohárban a hajón utoljára elfogyasztott narancslevem maradéka látható.
Amikor végül leszálltam a hajóról, akkor kezdett esni az eső. Előtte egész végig napsütés volt, mintha az időjárás is igazodott volna a hangulatomhoz. Ezt a képet akkor csináltam, mikor már a parton voltam. Még utoljára visszafordultam és kattintottam egyet.
Furcsa fények a felhők felett, előtérben a tipikus amcsi tini útitársammal, aki épp aludt.
Big nose in business!
A londoni reptér nagyon érdekes! Kicsit nyomasztó is.
És végül egy medve. Ez jutott, pedig már fentem a fogam egy élőre. Medvetalp áfonyával... álom csupán.
2009. szeptember 10., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)