Talán már emlegettem a tusolás közben támadt ötleteimet. Mármint azt, hogy ott támadnak. Ez persze csak a pécsi lakásomban található fülkében megvalósult tusolásokra igaz. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a tárgyaknak, főleg amióta Budapesten vagyok, nincs is belőlük sok. De ez az egy, ez a fülke mégis jelentőséggel bír.
Már több, mint tíz éve annak, hogy megvettük ezt a lakást. Aztán amikor úgy alakult, hogy egyedül maradok benne, elkezdtem a saját szám íze szerint felújítani. Akkor már túl voltam egy nem egyszerű, kellően utálatos építkezésen. Mégis motivált, hogy ez az első alkalom, amikor tényleg magamnak alakítom ki a tereket. Én választom a csempe színét, a konyhapultot, a linóleumot a földre, stb. Ezeket mind magam ragasztottam fel, szereltem be, terítettem le. Ezért van, hogy a fürdő csempéjén tetten érhető az a pillanat, amikor megtudtam, hogy mégsem maradok egyedül a lakásomban. Onnantól kicsit csálébbak a fugák. De ez a sztori lényegét tekintve érdektelen, mert aztán kicsit később, de mégis sikerült eltölteni majd két évet, na nem egyedül, de a pici párommal, ami még annál is jobb volt.
Szóval van egy kötődés egyfelől a saját kezem munkája miatt, másrészről a benne eltöltött csodás idők által. És ehhez jön még a tájolás, vagy a fene tudja mi, de ahogy belépek a tusolóba és megengedem a vizet, teljesen más állapotba kerülök. Magam vagyok, egyenletesen zúgva folyik rám a forró víz. Nem erőltetem, hogy legyen valami. Csak egyszerűen letisztul minden, amivel éppen foglalkozom. És jönnek a jó megoldások, ötletek.
Ezennel mozgalmat hirdetek! Építsen mindenki saját kezűleg tusolófülkét, álljon bele, engedje meg a vizet, és az ezáltal kapott jó ötleteit valósítsa meg! Tusoljuk jobbá a világot!
Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése