Túl egy csodás hétvégén Pöttyömmel (mert itt volt nálam Budapesten), elmélázok a következő idők dolgain. Bár most egy nyugisabb hét következik, de unatkozni nem fogok. Ha a kezem is engedi (most éppen kicsit jobban fájdogál), akkor sok zenélésben lesz részem.
Van ez a musical például. Már mennek a próbák, bár még csak éneklésileg. Színpadi mozgással együtt még nem néztünk semmit. A bemutató el lett tolva egy hónappal, így több időnk lesz dolgozni, de még így is azt érzem, hogy nem leszünk készen. Mondjuk minden eddigi színházi munkámban ezt éreztem az elején, aztán mégis minden összeállt mindig.
No, meg újra elkezdtünk próbálni a Tumba y Quemával. Kolumbiai zene, nagyon jó velük lüktetni. Ez egy 10 éve sikeresen futó zenekar, de tavaly sajnos meghalt a vezetőjük, kihagytak sok időt. Most, hogy újra zenélnek, én lettem a basszeros. Új kihívás, új kollégák, remek zene!
Jacob hazament "ámmmerikába", így dobos nélkül maradt a Gsus banda. Holnap próbálunk ki egy új srácot, aki állítólag nagyon ügyes. Lekádereztem, jókat hallottam felőle, nagy reményeim vannak.
Számos jazz formációim mellett alakul egy új, immáron már olyan zenekarokból való zenészekből, akikkel amúgy is játszom. És kezdem azt érezni, hogy egy kör tagja vagyok itt Budapesten. Ez egyben jó és kevésbé jó, de mindenek felett tanulságos. Ugyanis az törvényszerű, hogy az ember idővel megtalálja a hasonszőrű társakat magának, akikkel a legjobb együtt alkotni. Kialakul egy klikk. Viszont vannak más körök, klikkek, amikben nagyon jó zenészek vannak, de mégsincs nagy átjárás. Helyette előítéletek vannak, vélemények és területi harcok a túlélésért. Erre mondhatnánk azt, hogy nagyon magyar.
Pedig együtt könnyebb lenne. Főleg itt, ebben a jazz zenének szűkös, kicsi nagyvárosban, ahol a lakossághoz mérten nagyon sok a jó zenész. Gondolok itt egy jó szakszervezetre, egy nem maguk felé hajló kezű jazz-szövetségre. Gondolok egy olyan összefogásra, amiből megszülethetne Budapest sajátos zenéje az unalomig puffogtatott bebop és az amerikában 5 évvel ezelőtt divatos trendek másolása helyett. Egy brand, ami el tudná tartani azokat, akik azt éltetik.
Utópisztikusnak hat, de az a legszebb, hogy valami mégis történik. Bár nem összefogottan és szervezetten, de valami mocorog. Ha más nem, a próbatermekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése