Voltunk ma az egyik zenekarommal meghallgatáson. Egy német illetőségű hajós cég keres zenekarokat. Jelentkeztünk, behívtak, zenéltünk nekik. Majd meglátjuk mi lesz.
Na, de kicsit messzebbről kezdem. Jóval messzebbről.
Ugye, egy ország gazdasági helyzete elég könnyen diagnosztizálható abból, hogy mennyit költenek/tudnak költeni a polgárok kultúrára. Megélhetési zenészként én gyakorlatilag a diagnosztikai szonda egyik apró kis szenzora vagyok. Első kézből érzékelem, hogy mennyire tudnak - csúnya szóval - eltartani engem polgártársaim. És persze hálózatba vagyunk kapcsolva sok más szenzorral, azaz azt is látom, hogy a kollégák hogyan élnek. És a mai meghallgatáson kicsit elkeseredtem.
Ugyanis egy olyan kollégával találkoztam, aki immáron 20 éve az egyik legjobb zongorista a magyar jazz családias kis iparában, de emellett még popsztár is. Számos rongyosra játszott sláger köthető a nevéhez. Feltételeznénk, hogy kényelmesen elvan a kis jogdíjaiból, meg a nyári fesztiválszezon bevételeiből. De nem, ott áll egy szinti mögött a meghallgatáson, és a fedélzeten megkereshető pénzösszeg generálta reménymosollyal az arcán német slágerzenét játszik. Ő, aki gyakorlatilag csúcsragadozó itthon, elmegy hajózni, mert nem él jól. És nincs ezzel egyedül, egy másik hasonló kaliberű kollégám épp most is hajón van.
Nem is mondok erről többet, mindenki vonja le a következtetéseket szája íze szerint.
Viszont letöltöttem a telefonomra egy programot, amivel HDR képeket lehet készíteni. Ingyenes alkalmazás, így nem várható tőle magas minőség. De jókat lehet vele művészkedni, pl. naplementét fotózni a Király utcában:
Vagy naplemente fényeket az előszobában:
Vagy véletlenül szétcsúszós képet a lépcsőházban:
De azért a panoráma funkciót sem hanyagolom. Ez szintén a Király utca, szintén naplementében. Pötty pont itt volt, jót sétáltunk aznap:
Ez meg a meghallgatáson készült. A kép rossz, de a hangulatot visszaadja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése