148 - Summa

Nem akartam írni, de Pötty mondta, hogy miért nem összegzek? Ha más nem, magam miatt leírom az ideit, hogy lássam, mi volt. Mert volt.

Februárban sikeredett elnyernem egy nyári állást kamu franciával a "Díznibe".

Márciusban elvittem a kocsimat műszakira. Aztán aljas módon a legnagyobb zordságot kerültük ki a dubaji utunkkal. Szégyenlem, de amíg itthon fagytak be a mindenféle testnyílások, addig én még napszúrást is kaptam. Mégpedig pont március 15-én.

Áprilisban felbolydult a mindenség. Költöztünk, aztán bevállaltam egy rettenetes melót. Ezzel elment a május is.

Júniusban a nyúlós-nyálkás szabadúszást sikertelen életmentéssel tarkítottuk.

Júliusban átkereszteltem a blogot, hogy jobban passzoljon az aktuális túlélési aktushoz. Augusztusban serényen törölgettem az asztalokat, cserélgettem a szemeteszsákokat. És persze bejártam Párizst és közben a jövőmről gondolkodtam.

Szeptember, Budapest. Túl keserű voltam már a vidék szája ízének, kiköpött. Azóta is repülök. Jött október, november, aztán hamar be is szippantott a nagyváros.

Decemberben elkezdtem serényen fotózni. Persze már korábban is kattintgattam, de nem ilyen célzattal. Most már ez is van. Meg volt még menekülő disznó is.

Most meg itt ülök, írom az idei utolsót, aztán azon gondolkodom, hogy át kéne költöztetni a blogot egy másik cím alá. Mert ez már koránt sem a mindenkori munkáimról szól. Pláne nem hajózásról. Szóval még az is lehet, hogy új év, új blog. Majd megírom azt is.

Boldogat, Újat, Békéset!

147 - Disznó a ködben

Szerencsére csak fél nyolcra kellett mennünk. Azt mondták, hogy akkorra érkezik meg az áldozat a szomszéd faluból. Nem túlságosan szúrós, jócskán ködös, talaj menti fagyos idő volt. 

Már messziről érződött, hogy valami nincs rendjén. Jöttek a hírek: a sorsán megrettent jószág kiugrott az utánfutóból, hogy mindenki őt kergethesse. Mikor odaértünk, láttuk, ahogy szegény zavarodottan poroszkál a ködben, miközben többen próbálják visszaterelni az utánfutó felé. Mi, a rutintalan városi fiatalok meg el lettünk küldve előre a mészárlás színhelyére mondván, hogy uralják a helyzetet, mi csak várjunk ott tettre készen. Így is tettünk. Ők meg állítólag valóban sikerrel uralták a helyzetet.

A következő jelenet filmbe illő esztétikával és mélységes balkáni humortöltettel zajlott le. Begördült a terepjáró a kapun. Utána az utánfutó, de újra üresen. Jenő teljes, gumicsizmás, nem is létező színű, zöld sapkás valójában kiszállt, majd hátramenve konstatálta a disznó újbóli eltűnését. Az ezen érzett haragjától lendületet kapva egy bottal a kezében el is indult visszafelé gyalog, majd eltűnt a ködben.

És ezzel komoly "trilleri" feszültséget hagyott ránk. Már előttünk lebegett a kép, ahogy újra megjelenik a ködben az agyonvert, 155 kilós disznót a farkánál húzva a felfagyott aszfalton...

De végül nem ez történt. A főutcán sikerült egy ismerőshöz behajtani szerencsétlent, ahol le is bökték. Így már halottan került újra az utánfutóra.

Ez után egy átlagos disznóvágás következett pálinkával, jó humorú böllérrel, kolbásztöltelék csípősségét és sósságát eldönteni nem tudó, parázs vitákkal és természetesen kényszeretetéssel és evéssel. A végén, hogy az se legyen átlagos, még beestek a betlehemesek is. Aranyosak voltak.

És persze fotóztam.

Az a bizonyos utánfutó

Onnan már nem szökött meg...

Mívészet

Kifordítom, befordítom...

Ez már csak a kifordítom...

A melegvízellátó és hurkafőző egységek

Ebből lett a kolbász

Ebből meg a disznósajt

Kolbásztöltelék őrületes textúrával

 Ebből lett "ezerannyi"

Munkaállomás

Itt már elmosva

Na meg jól besózva 

146 - Képek

Egészen belebolondultam a fotózásba. Gagyi az optika, gagyi a szoftver. De a hibák ismeretében lehet ezt előnnyé kovácsolni. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora divat lett pl. a VHS rettenetes minőségű képi világából. 

Most én a gagyi mobilfotókból csinálok divatot. Punktum!

145 - Nyavalygás

Nem szokásom nyavalyogni. Persze, néha jól esik elmondani a bánatomat, nyűgömet másnak, de ez a bejegyzés nem is siránkozás lesz, hanem inkább állapotjelzés.

Voltunk ma az egyik zenekarommal meghallgatáson. Egy német illetőségű hajós cég keres zenekarokat. Jelentkeztünk, behívtak, zenéltünk nekik. Majd meglátjuk mi lesz.

Na, de kicsit messzebbről kezdem. Jóval messzebbről.

Ugye, egy ország gazdasági helyzete elég könnyen diagnosztizálható abból, hogy mennyit költenek/tudnak költeni a polgárok kultúrára. Megélhetési zenészként én gyakorlatilag a diagnosztikai szonda egyik apró kis szenzora vagyok. Első kézből érzékelem, hogy mennyire tudnak - csúnya szóval - eltartani engem polgártársaim. És persze hálózatba vagyunk kapcsolva sok más szenzorral, azaz azt is látom, hogy a kollégák hogyan élnek. És a mai meghallgatáson kicsit elkeseredtem.

Ugyanis egy olyan kollégával találkoztam, aki immáron 20 éve az egyik legjobb zongorista a magyar jazz családias kis iparában, de emellett még popsztár is. Számos rongyosra játszott sláger köthető a nevéhez. Feltételeznénk, hogy kényelmesen elvan a kis jogdíjaiból, meg a nyári fesztiválszezon bevételeiből. De nem, ott áll egy szinti mögött a meghallgatáson, és a fedélzeten megkereshető pénzösszeg generálta reménymosollyal az arcán német slágerzenét játszik. Ő, aki gyakorlatilag csúcsragadozó itthon, elmegy hajózni, mert nem él jól. És nincs ezzel egyedül, egy másik hasonló kaliberű kollégám épp most is hajón van.

Nem is mondok erről többet, mindenki vonja le a következtetéseket szája íze szerint.

Viszont letöltöttem a telefonomra egy programot, amivel HDR képeket lehet készíteni. Ingyenes alkalmazás, így nem várható tőle magas minőség. De jókat lehet vele művészkedni, pl. naplementét fotózni a Király utcában:

Vagy naplemente fényeket az előszobában:

Vagy véletlenül szétcsúszós képet a lépcsőházban:

De azért a panoráma funkciót sem hanyagolom. Ez szintén a Király utca, szintén naplementében. Pötty pont itt volt, jót sétáltunk aznap:

Ez meg a meghallgatáson készült. A kép rossz, de a hangulatot visszaadja: