Múlt héten többször is betérő vendég volt itt a Kafkában Zoli barátom Ákossal, a most már jó ideje Angliában élő zenész kollégával, aki szintén basszeros. Örültem nekik, ennyivel is lazább volt a meló. Beszélgettünk sokmindenről, nagyrészt zenéről, és így született ez a két fő kategória: a poptalicska, és a dzsesszsznobéria. Ákos és Zoli leginkább a poptalicskát tolja. Én meg egy mocsok sznob vagyok, ami a dzsesszt illeti. De ettől függetlenül azért még elmentem tegnap este az Áfiumba jammelni velük. Kell az ilyen is néha.
Most megint itt ülök a recepción, és csak nézek, hogy mekkora káosz van ebben a szállóban! Ma délelőtt egy sajtótájékoztató kellős közepén az áramszolgáltató leszerelte a villanyórát. December óta nem volt fizetve a számla. Elfelejtették. Aztán nagy rohangálás következett, mert annyi pénz nem is volt a kasszában, de valahonnan összekaparták főnökék, befizették. Megint lett áram. Ezek után kitelepültek három tonna kajával valami motoros találkozóra, és a remek időjárásnak köszönhetően eladtak két sört, meg egy kávét. Rájuk rohadt az egész. Van öt kiló lefőzött rízsünk. Holnapi menü: Rízs Ottó.
Drága olasz vendégeink háromnegyed hétkor kelnek, és remélem, hogy elég lesz a kávé, mert már csak egy ujjnyi van a gépben, és azok literszám isszák az eszpresszót. Majd elválik. Ha elfogy, akkor az álmos, mazsolaféle arcomat fogom nekik mutogatni, attól majd felébrednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése