21 - Éjszaka enyém a ház, de nem szeret...

Hétfő este nyolckor be.
Melósok plusz kisfőnök recepción jutyúboznak. Nem tudok beülni, de nem is baj.
Kilenckor mindenki lelép, zárom a helyet.
Németezni kezdek, mikor bekopog Kölyök barátom és Edit, a barátnője.
Beengedem őket, beszélgetünk, disznótorost eszünk (kollégák hagyták ott nekem).
Kölyökék el, visszaülök a pult mögé.
Józsi bejelentkezik gömailba, webdesignolunk kicsit.
Közben Zsuskával eszmecsere Istenről szintén gömailban, elég egyoldalú.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem Istenről.
Eszmecsere Zsuskával a bibliáról.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem a bibliáról.
Közben éjjel egy óra lesz, megyek aludni.
Recepció mögötti fülkébe be, szolgálati ágy kinyit.
Megágyazok, majd mikor jólesőn ráülök, beszakad alattam.
Ágyszerelés.
A megszerelt ágyon minél nagyobb testfelület azonos időben való letételével sikerül beszakadásmentesen elheverednem.
Alvásomat zavaró tényezők életbe lépnek.
A fejem alá gyűrt pokrócot is magamra terítem, mert kicsit fázok.
Így viszont nincs párnám, ami zavar.
A szálloda egyetlen vendégei hajnali kettőkor rettentő hangosan dugni kezdenek.
Hálistennek nem tart soká.
A szálloda amúgy soha sem élesített riasztója minden észlelt mozgásra egy néma csöndben rettentő hangosnak bizonyuló píííííííííp hanggal reagál.
Hajnali háromkor kínomban bebugyolálom a pulcsimmal a riasztó kezelőszervét, ahonnan a píííííp jön.
Papírzsepiből gyúrt füldugóval tömöm be a hallójáratom.
Szart sem ér az egész.
A füldugó zavar, kiveszem.
Nagy nehezen elalszom.
Reggel hétkor csönget az aznapi konyhás.
Erre felébredek, beengedem. Bevezetem a kiskönyvbe, majd visszadőlök.
Hét harmincötkor felkelek.
A felkelés úgy sikerül, hogy megint beszakad alattam az ágy.
Megszerelem, összecsukom.
Nyolckor megjön Janka, a váltótársam és egyben főnököm.
Megcsúszott arcom látván nagyon megértő és kedves.
Nyilván amúgy is az, még nem ismerem annyira.
Az általa felkínált kávét nem fogadom el.
Felhúzom a kabátom és boldogan hazamegyek aludni.

20 - Áj em dö riszepsöniszt

Majdnem ideális munkahelyre csöppentem nagy hirtelen. A Kafka nevezetű mindenféle vendéglátói funkciókkal megáldott létesítményben látom el a recepciós munkakörét újonnan.

Amiért ideális:

• Jó a hely, hangulatos.
• Egész nap jazz szól.
• Kb. 80 méterre van otthonról.
• Ha nincs vendég, azt csinálok, amit akarok (pl. írom a blogomat).
• Épp most fejeztem be az ebédemet, ami alanyi jogon jár, és nagyon finom volt.
• Ihatok napi két kávét, ami szintén nagyon jó.
• Éjszakás műszakban lehet szunyálni. Van itt a recepció mögött egy kis fülke egy vendégággyal. Ha nincs munka, akár egész éjszaka aludhatok.
  

Amiért csak majdnem ideális: keveset fizet, de nem is dolgozom ki a belemet. Jól elvagyok, a kollégák kedvesek.

Amiért azt a keveset kapom:

• Kinyitom a kasszát.
• Kitöltöm a kék kis könyvecskémet (alkalmi munkavállalói).
• Mindenki másét is én töltöm ki (takarító, konyhás, szakács, felszolgáló).
• Vezetem a kiadásokat, bevételeket.
• Természetesen én fogadom a szállóvendégeket, de ma pl. egy sincs.
• Kávét készítek a melósoknak (baromi jó kávégép van).
• Ma engem küldtek át kenyérért a szomszédba.
• Nap végén átszámolom a bevételeket, bevezetem, lezárom a kasszát.
• Éjszakás műszak végén reggeliztetek.
  

 Itt csücsülök, csinálgatom a kis zenémet a laptopomon, kedélyesen mosolygok a menüzni betérő vendégekre, persze fülhallgatóval a fejemen. Legközelebb lehet, hogy basszusgitárt is hozok, és gyakorlok. Belefér. Ez egy jazz és irodalmi kávéház, kell az imázshoz egy zenész alkalmazott, ugye.

Közben átküldtek még egy kenyérért...

Hoztam kamerát is, majd lehet, hogy forgatok. Még elválik.

Közben a menüzők Charlie Parkerről vitáznak. Ennél jobb helyen most nem is lehetnék! Nagyszerű!