85 - Dubajkodás 57

Először is BUÉK!!!

Ha már újév, akkor itt az ideje egy kis összegzésnek, ha már a második havi egyenlegértesítő kimaradt. Ugye.

Dubajt lehet szeretni. Jó randa, de nagyon érdekes. Pár négyzetkilométeres kerületekből áll, és mindegyik teljesen más világ. Ez itt például, ahol mi vagyunk, egy nagyrészt indiaiak által lakott rész, a hangulata, szaga is ennek megfelelő. Nem feltétlenül rossz, még olyan része is van, ahol szívesen ellaknék, ha csak erre futná. De innen pár kilométerre olyan puccos városrész van, hogy áll nem marad a helyén. A másik irányban meg a régi városrész, ami megint más a maga ódonságával. Olyan ez, mint egy béna, foltvarró szakkörös kislány első kezemunkája.

Dubaj nagyon éretlen. Itt vannak a helyiek, akik lassan 40 éve csak azt látják, de persze nagyon felfogni nem tudják, hogy nő ki a sok épület a sivatagból. Ahol kiskorukban még szamáron hordták a vizet, vagy törték be a tevéjüket, ott most böszme nagy autókon rohangálnak, vagy hangárnagy bevásárlóközpontokban vásárolnak. A helyiek úgy kaptak mérhetetlen gazdagságot, hogy nem nőttek fel a feladathoz. Itt van például Omar, aki majd minden este a kocsmában iszik, de már általában részegen is érkezik. Van valami munkája, meg tevefarmja, meg 41 lova, meg még a fene tudja, hogy mije. Pénze, az biztosan van. Múltkor odainvitált minket az asztalához, mert nagyon szereti a zenénket. Látszólag nem érti, amit hall, miért is értené, de valahogy élvezi hallgatni. Szóval odaültünk, meg csatlakozott hozzánk Vinod is, aki egy filmrendező Bombayból. Omar azzal indított, hogy kirendelt egy egész üveg whiskyt. A pia, ha kocsmában veszed, nagyon drága. Nagyon drága alatt azt kell érteni, hogy az az üveg whisky kb. 50000 Ft. Nagyrészt persze ő ivott belőle, de leginkább azért vette, hogy Vinodot leitassa, hogy aztán röhöghessen rajta. Másnap megígérte nekünk, hogy elvisz a tevefarmjára. Meg volt beszélve az időpont, mi vártuk is, de nem jött. Ez volt három napja. Tegnap este bejött a kocsmába, oda sem köszönt, csak rendelt egy sört, amit meg sem ivott, csak szemezett vele, aztán angolosan távozott. Vagy nagyon szégyellte magát, vagy a fene tudja, de úgy viselkedik, mint egy tizenéves minálunk. És itt mindenki olyan, mint egy gyerek. Az indiaiak kb. 3 évesek, a filippínók talán vannak 10 esztendősek is, az arabok meg kb. 14.

Omar nagyon szomorú azért, mert kihasználják az országát. Abba bele sem gondol, hogy ő nem is lenne ilyen jómódú, ha nem „használnák ki” a helyi adottságokat, aminek a nagyrésze csak egy felfújt lufi. Mert itt más nincs valójában, csak olaj, nagy területek, és olcsó munkaerő. A többi már csak díszlet. Dubajnak egyetlen előnye van, hogy pont félúton van Irán és India között, és ki lehet kötni hajóval. Ennyi.

Ami minket illet, vannak nagyon jó élményeink, emlékeink, sokkal több, mint a rossz. Látjuk a visszásságokat, de az is bebizonyosodott, hogy jó emberek mindenhol vannak. És ami a legérdekesebb, hogy így távolról az otthon is kicsit más képet mutat. Akarva-akaratlanul átveszi az ember az itteni hozzáállást, habitust, mert ugye így könnyebb létezni, és ebben a hozzáállásban sok olyan dolog van, ami az otthoniból hiányzik. Néha nagyon hiányzik. Erről szívesen beszélgetek élőszóban akárkivel majd otthon, de itt most nem szánok rá több sort.

Folyt. köv.

84 - Dubajkodás 56

Tegnap este felmentünk megint a Sheik Zayed roadon a tetőre, hogy meglátogassuk Sokit Karácsony alkalmából. Taxival mentünk, mert nem sokkal drágább a metrónál, és hamarabb ott vagyunk vele. Kifogtunk egy nagyon kedves fiatal taxist, aki rögtön sztorizni kezdett, mert volt is miről. Pont tegnap egy anyuka benn felejtette a fél évnél nem idősebb kisgyerekét a hátsó ülésen. Annyira telefonált, hogy mikor fizetett a reptérnél, eszébe se jutott, hogy a gyerek is vele van. Szerencsétlen taxis csak akkor vette észre, hogy nincs egyedül, mikor pár perccel és kilométerrel odébb felsírt a gyerek. Visszament a reptérre, az anya már rendőrök társaságában várta, és rögvest megvádolta, hogy a sofőr el akarta rabolni a gyereket. Szerencsére a rendőr levágta a szitut, a taxisnak adott igazat, szóval megoldódott az ügy. Aztán mesélt még nála felejtett mobilokról, őt molesztáló homokos utasról, meg egy otthagyott táskáról, ami tele volt dollárral. Persze azt is vissza adta a gazdájának, aki adott neki cserébe 300 dolcsit. A lényeg, hogy nem unatkoztunk.

Ma Balázs megpecsételte a karácsonyi hangulatot egy nagyon jól sikerült pörkölttel. Jól esett hazai ízeket érezni! Balázs amúgy ma kicsit kehes, náthás, úgyhogy mi duózunk, ő gyógyul. Cserébe majd ha jól lesz, ő ad szólóestet. Szép is lenne, mindenki nagyon örülne neki, azt hiszem...

83 - Dubajkodás 55

Nagy karácsonyi készülődés van odalenn a kajáldában, ma mi is ott fogunk zenélni, így át kellett pakolni a hangszereket. Minden csupa dísz, minden csupa karácsony, de ha kinézek az utcára, akkor összeomlik az egész illúzió: most épp 27 fok van kinn... De erre nem is gondolok, mert Karácsony van. Na.

Persze, benne van az emberben a gyermekkori hangulat, hogy várja a Jézuskát, hogy hazaér a moziból, vagy a kis esti sétából kipirult arccal, mert kinn jó hideg van, vagy mit ád Isten még hó is, és már alig várja, hogy csengessen az angyalka, aztán lehet menni díszpapírt tépni az ajándékról. Na, ez most nincs, bár eltökélt szándékom, és ezzel a srácok is így vannak, hogy ha már itt vagyunk, meg ilyen jó idő van, akkor fürdünk egy karácsonyit a tengerben. Ünnep van, amúgy is illik megfürödni...

Szóval Karácsony van. Aztán az ember fia ilyenkor olyan dolgokba kapaszkodik, ami nem tárgyi dolog. Főleg, ha ilyen messze van. Emlékeket idéz fel, barátokat „idéz” meg magának, aztán mindjárt Karácsony lesz odabenn is. Ez így van jól.

Pakolás közben fel kellett szaladnom valamiért, és megleshettem, ahogy egy Balázsra nagyon hasonlító angyalka épp csempészi át a konyhaeszközöket tőlünk Balázshoz. Na, gondoltam biztos valami kaja készül majd. És igen, már itt is gőzölög az asztalon a karácsonyi ebéd. Valami sokzöldséges leves, nagyon jól néz ki! Végül tényleg van kis „tárgyi” vetülete is ennek a dubaji Karácsonyunknak. Főleg, hogy palacsinta is van utána!

Ha már írogatom ezt a blogot, és oly sokan olvassák, hát megragadom az alkalmat, hogy itt kívánjak Boldog Karácsonyt mindenkinek! Legyen mindenkinek szép estéje ma, és ne gondoljatok semmi rosszra! És aki irigykedik ránk, annak üzenem, hogy most mi is irigyeljük őt, mert otthon szebb a Karácsony!

Szép Ünnepet!

82 - Dubajkodás 54

Aki korábbi bejegyzéseimet nem olvasta, annak azért itt most leírom, hogy ittlétünk alatt megismert barátainkat látogattuk meg, akik a pálmán laknak. Egyik szabadnapunkon meghívtak minket grillezni, evezni, jól érezni magunkat.

81 - Dubajkodás 53

Beállt a Karácsony előtti vákuum a hotelban. Alig van vendég, és azok sem néznek nagyon be a kocsmába este. Csak a helyiek ülnek a pult sarkánál mindig, és muzulmán létükre isznak, mint a gödény. Manoj mondta, hogy a normálisabbja ilyenkor hazamegy karácsonyozni, szóval reménykedünk benne, hogy nem lesz nagy tumultus. Szilveszterre úgyis nagy őrület várható, jó lesz előtte rápihenni.

Sajnos mindkét este játszanunk kell Karácsonykor, és nem is a kocsmában, hanem a kajáldában, ahol külön karácsonyi menü lesz, meg majd mi is játszuk a sok giccses karácsonyi nótát, persze jól megtüzdelve mindenféle mással, nehogy baj legyen.

Már megjöttek otthonról a jó kis mézeskalácsok, ha gyertyát is gyújtunk, akkor egészen karácsonyi a hangulat. Elvileg 26-án csinálunk egy jó kis pörköltet is, vagyis majd Balázs megcsinálja, ő a banda szakácsa, ugye. Jó lesz! Kis hazai.

80 - Dubajkodás 52

Mindenkitől ismét sok-sok elnézést kell, hogy kérjek, mert bár egyszer elkészültek a videók, de még maradt egy kis utómunka, aminek (meg Apukámnak) köszönhetően sokkal szebbek, élesebbek lesznek. E mellett még a DVD menü is készül, meg szervezni való is akad bőven, szóval annyi időm most nincs blogolni.

Addig is, míg visszazökkenek a normális kerékvágásba, gyorsan összedobtam egy kis zenét, videót, ha már úgyis benne vagyok a vágásban. Jó szórakozást!

(A végén Balázs annyit mond, hogy "már megint rágózok". Csak mert biztosan sokan nem fogják meghallani, jó zajos a felvétel...)

79 - Dubajkodás 51

Nnnnna, elkészültek a videók!

Ide nem ágyazom be, tessék inkább ide klikkelni! Az oldal még kissé randa, de dolgozunk azon is.

Majd még írok, most nincs sok időm...