Gyönyörű idő volt! Ilyen napsütésben a megálló is szebb:
Átmeneti készlethiány miatt nem adtak térképet, így befotóztam egy tábláról. A számok a hírességeket jelölik:
Nem egy hagyományos polgári temető, az egyszer biztos:
Szerény "sírkő". Tele van ilyenekkel:
Nem csak katolikusok vannak itt. Van zsidó sarok, sok a kínai sír, de vannak örmények is szép számmal. A kommunista párt saját halottjainak is van helye.
Mindenki elfér itt békében, nyugalomban:
Nagyon jó, nyugis hangulat van itt, pláne így kora ősszel:
Apollinaire:
Rossini. Vicces, ahogy torzít a kép, kb. eképpen volt ő is kövér:
Chopin:
Az ott hátul Abéllard és Héloise sírja. Ott fekszenek kőbe faragva egymás mellett a gótikus tető alatt:
Ez itt James Rothschild szerény végső hajléka. Hátrafelé még elfoglal vagy 10 sírnyi helyet:
Jim Morrison:
Moliere, mögötte (takarásban) La Fontaine (a "LA" látszik):
Gilbert Becaud:
Yves Montand:
Edith Piaf édesapjával, utolsó férjével...
...és a kislányával:
Régi zongoraleckék emléke:
Delacroix:
Balzac:
Bizet:
És persze, mint minden temetőben, talál az ember vicceset is.
A Kisnagy család kriptája:
Ő is itt nyugszik családostul:
De vannak szép dolgok is:
Meg hátborzongatóak. Csak klubtagoknak:
Lejártuk a lábunkat rendesen, így kijárt egy jó kávé (aki talál összefüggést, az kap egy pacsit):
Aztán irány az Eiffel torony! Ezúttal fel is mentünk.
Ez még alulról, de már a liftből. Megérte végigállni azt az egy órácskát a sorban.
A legtetején van egy sáv belül. Jelöli, hogy merre vannak még magas tornyok. Egy kis nosztalgia:
Hát alap, nem?
Nem rizsázok többet. A képek elég beszédesek:
Még felfele menet a biztonsági őr kizavarta Zitát, hogy a két kanalunkat elrejthesse egy bokorban. Nem volt szabad felvinni. Még egy zsepis zacskóba is becsavarta, nagyon ügyes volt. Megtaláltuk, nem vitte el senki, így tudtunk joghurtot enni, mikor leértünk.
Csodás naplementével búcsúzott tőlünk a város aznapra:
Tegnap még bementünk Párizsba, de csak úgy felelőtlenül mászkálni. Vettünk egy jó bort, megiszogattuk, ücsörögtünk a Szajna partján, elmélkedtünk, búcsúztunk. Jó volt itt egy hónapig. A munka olyan volt, amilyen, de a város kárpótolt mindenért. Köszi Párizs!
Talán még írok róla, talán már nem. Nemsokára indulunk a reptérre, este már Budapesten leszünk. Otthonról már nem biztos, hogy lesz indíttatásom írni, mármint Párizsról. Másról majd biztosan.
Egy izgalmas ősz következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése