Még múlt hét szerdán úgy döntöttünk, hogy munka után benn maradunk a parkban. Mindketten ugyanakkor végeztünk, annyira fáradtak sem voltunk, na meg ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt megtehettük.
Látszik, érződik, hogy nem vagyok már gyerek. Itt dolgoztam "Dizniben", és egyszer sem volt ingerenciám bemenni játszani. Pedig bármikor bárhova bemehettem volna. Egyszerűen nem vonz. Meg Párizs jobban. A miheztartás végett azért felültünk két játékra, nehogy megszólják a ház elejét.
Először 70 percet álltunk sorba a bányavasútnál. Ez egy hullámvasút. Sorbanállás közben lehet nézegetni békebeli bányászati dolgokat. Szerszámokat, gépeket. Állítólag minden eredeti. De a legérdekesebb egy tábla volt a falon, ahol magyarul is ott volt, hogy baleset esetén a főnöknek kell szólni. Nyilván sok volt a magyar a bányákban. Már akkor is külföldre mentek pénzt keresni...
Életemben nem ültem még hullámvasúton, de ezután nem is fogok. Nem magyarázkodok, nem esett jól. Ellenben az űrutazásos játék, az nagyon jó volt! Ez egy szimulátor, a hagyományos fajta. Vetített képet nézünk, a pneumatika meg mozgatja a dobozt, amiben ülünk. Star Wars tematika, béna robot pilóta első útja. Mi meg az utasok vagyunk. Szegény Zita nem bírta, neki a hullámvasút tetszett jobban. Nem mindenben vagyunk egyformák.
Záró aktusként megnéztük az egész napi agymosást megkoronázó Disney Dreams nevezetű látványosságot. Ez egy vetítős, tűzijátékos, lézerpásztázós, lángeregetős látványorgia, amit a Csipkerózsika kastélyára vetítenek. Kedvencem a Sauron effekt (amikor a legmagasabb toronyból a világító szem lézerpásztával néz körbe). Akit érdekel, itt megnézheti (nem ágyazom be a videót, nem passzol bele a "léjáutba"):
Csütörtökön munka után volt egy kis "búcsúbuli". Sokan végeztünk most a hónap végén, így voltunk páran. Nekünk kellett hozni a kaját, piát, szóval amolyan családias volt az egész. A főnök megköszönte, hogy itt voltunk, megettük, amit tudtunk, aztán mindenki ment haza. Nem volt egy nagy eresztés. Főleg, hogy a legtöbb kolléga olasz, vagy spanyol, így a társasági lét helyett inkább úgy éreztem magam, mint aki tévét néz külföldön.
Pénteken még egy munkanap, amiről írtam is az előző posztban.
Szombaton bementünk egy utolsót a parkba, megejtettük a záró aktust. Azaz a gazdasági irodában elkértük a fizetésünket jelképező postai csekket, majd ki is szaladtunk a postára, hogy beváltsuk. Többet kaptunk, mint amire számítottunk. Jól esett. Ezt meg is ünnepeltük egy kiadós ebéddel a kajáldában, aztán megittuk az utolsó itt vett kávénkat is kinn a padon:
Ezután elmentünk a főnökökhöz, akik érvénytelenítették a belépőkártyáinkat, leadtuk a biztonsági cipőinket. Kifele menet még lefotóztam az Imaginatoin épületét. Egy hónapig itt kezdődött és itt ért véget minden munkanapom. Elég is volt ennyi.
Viszlát giccsország!
De persze még maradunk egy kicsit, így lesz miről írni! Nemsoká!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése