Ilyentájt utolér a szokásos őszi nátha, amit most időben elkaptam a grabancánál. Töméntelen C-vitamin, gőzölés, na meg a jól bevált kakukkfű fahéjjal, csilivel. Ez utóbbiak teának. Mentünk zenélni, nem volt más út, gyógyulni kellett hamar.
Szóval mentünk zenélni. Vác, Trio Afium a SzimplaV-ben. Levegőtlen teltház volt. Részemről még a nátha enyhe maradványa is. Indiszponáltság, ahogy ilyenkor szokás. Elsőre a túlélési kényszer nyomása tört előre, de aztán átlendültünk a felelőtlenségbe. És megtörtént a csoda, ugyanis a zene megmaradt, csak úgymond kicsit "organikusabban". Ha valaki azt kérdezi, hogy milyen koncert volt, azt mondom, hogy remek! Ha a zenélést kérdezik, arra inkább nem válaszolok.
A náthám mindig olyan, hogy hamar múlik az elején, majd ennek örömére elhanyagolom. Sokáig vagyok kicsit náthás. Azért a kis gyógyteámat megfőzöm, benne a kakukkfű, a fahéj. A csilit kicsit összetépkedem a kezemmel, úgy szórom bele. Míg ázik, leülök a gép elé, írogatok, vagy gyakorlok. Aztán az álmosságtól viszkető szememet megdörgölöm. A kezemmel. És ilyenkor sírok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése