Ilyentájt utolér a szokásos őszi nátha, amit most időben elkaptam a grabancánál. Töméntelen C-vitamin, gőzölés, na meg a jól bevált kakukkfű fahéjjal, csilivel. Ez utóbbiak teának. Mentünk zenélni, nem volt más út, gyógyulni kellett hamar.
Szóval mentünk zenélni. Vác, Trio Afium a SzimplaV-ben. Levegőtlen teltház volt. Részemről még a nátha enyhe maradványa is. Indiszponáltság, ahogy ilyenkor szokás. Elsőre a túlélési kényszer nyomása tört előre, de aztán átlendültünk a felelőtlenségbe. És megtörtént a csoda, ugyanis a zene megmaradt, csak úgymond kicsit "organikusabban". Ha valaki azt kérdezi, hogy milyen koncert volt, azt mondom, hogy remek! Ha a zenélést kérdezik, arra inkább nem válaszolok.
A náthám mindig olyan, hogy hamar múlik az elején, majd ennek örömére elhanyagolom. Sokáig vagyok kicsit náthás. Azért a kis gyógyteámat megfőzöm, benne a kakukkfű, a fahéj. A csilit kicsit összetépkedem a kezemmel, úgy szórom bele. Míg ázik, leülök a gép elé, írogatok, vagy gyakorlok. Aztán az álmosságtól viszkető szememet megdörgölöm. A kezemmel. És ilyenkor sírok...
avagy a mindenkori gálya
2012. november 26., hétfő
2012. november 21., szerda
97 - Hajnali kelés
Szoktam vele vicceskedni, hogy hajnalban kelések jelennek meg rajtam, innen a "hajnali kelés". De viccen kívül is egészen filmbéli - bár inkább sci fi, mint horror - egy hajnal nekem, aki zenész vagyok. Egy másik bolygó fényei vannak odakinn, egy ismeretlen világ. Mesevilág, amiben - hogy könnyebben menjen az ébredés - a pici párom ágyba hozza a kávét. Mert ugye ő meg tanár, így rendszeresen hajnalban kel. És finom kávét főz. A sci fi mesében aztán a valóságra emlékeztet a rámtörő reggeli tüsszögőroham, no meg a kávé általi alhasi ingerek, de ezt nem részletezem. Egészséges ember reggel székel. Pont.
A hajnali kelés oka a sok dolog, ami rámszakadni készül, vagy már megtette ezt. Iskolába járok, tanulok basszusgitározni. Gyakorlok sokat. Ifjúsági és gyermekdarabokban zenélek. Az egyik már fut, a másikat most kezdjük el próbálni. Jam session sorozatot szervezek, ami némiképp szembeszélbe űrítkezés, de rengeteget tanulok belőle (remélem a résztvevők is). Zenetanári tapasztalataimat egy jóbarátommal karöltve próbáljuk okostelefonra alkalmazni. Haladni kell a korral, ugye. Aztán közben ott van a külföldre költözés reménye, a jobb élet - jelenleg inkább csak - illúziója, de mellette ott van a nagy szerelem és az összetartozás cementális élménye, ami nagy dolog. És mindenek felett jó is. Nagyon.
Régen írtam ide. De most lett kedvem megint, van is miről. Nem olyan életemből kiragadottak a melóim, mint amikről eddig írtam. Most minden sokkal "hétköznapibb", de élvezem. Még ezt a hajnalt is.
Folyt. köv.!
A hajnali kelés oka a sok dolog, ami rámszakadni készül, vagy már megtette ezt. Iskolába járok, tanulok basszusgitározni. Gyakorlok sokat. Ifjúsági és gyermekdarabokban zenélek. Az egyik már fut, a másikat most kezdjük el próbálni. Jam session sorozatot szervezek, ami némiképp szembeszélbe űrítkezés, de rengeteget tanulok belőle (remélem a résztvevők is). Zenetanári tapasztalataimat egy jóbarátommal karöltve próbáljuk okostelefonra alkalmazni. Haladni kell a korral, ugye. Aztán közben ott van a külföldre költözés reménye, a jobb élet - jelenleg inkább csak - illúziója, de mellette ott van a nagy szerelem és az összetartozás cementális élménye, ami nagy dolog. És mindenek felett jó is. Nagyon.
Régen írtam ide. De most lett kedvem megint, van is miről. Nem olyan életemből kiragadottak a melóim, mint amikről eddig írtam. Most minden sokkal "hétköznapibb", de élvezem. Még ezt a hajnalt is.
Folyt. köv.!
2011. január 21., péntek
2011. január 11., kedd
2011. január 7., péntek
93 - Dubajkodás 65
Folytatom az újévi bejegyzésemet:
Itt Dubajban tapasztaltuk meg először, és azt hiszem, hogy a többiek nevében is beszélhetek, hogy milyen az, amikor az ember elvégzi a munkáját, és ezért megkapja, ami jár neki. Semmi felesleges kör, semmi bürokrácia, semmi eszemnet rohangálás azért, hogy munkánk legyen. Jó, ok, ez egy szerződéses meló. De aki alkalmi haknikból él itt, de jól csinálja, annak is sok a munkája, és jól fizetik. Nem kell azon görcsölni, hogy ki fogja leszámlázni a pénzünket, nem kell azon rettegni, hogy egyáltalán kifizetnek-e. Dolgozol, pénzt kapsz. Ennyi. Mi sem egyszerűbb. És működik, mert nem nagyon élnek vissza ennek a rendszernek az egyszerűségével. Mert ugye otthon minden be van jól biztosítva, mert mindeki potenciális bűnöző. Itt nem. Itt jóhiszemű a hozzáállás. Ehhez mondjuk kell a diktatúra, meg a jó régóta mélyre beágyazott vallási erkölcsösség, amit még annyira nem fertőzött meg az a naaagy európai liberalizmus, meg kell az a mérhetetlen mennyiségű pénz, ami itt van.
Senkinek sem érdeke belepiszkítani az arnytojást tojó tyúk vackába. Ez a lényeg.
Cserébe persze kell egy kicsit kurvulni, de lehet népművelni is. Valahol akaratlanul ezt csináljuk, mert nincs gusztusunk giccset játszani, csak nagynéha, ha direkt kérik, így azt kapja a kedves közönség, ami nekünk is tetszik. És tetszik nekik. Még az abroszfejű helyi törzsvendégeknek is, pedig nagyon nem értik, amit hallanak, de mégis próbálják verni a combjukon az ütemet, meg néha tapsolnak a számok végén. Fiatal és éretlen ez az ország, de azt érzik, hogy nyitottnak kell lenniük, ha azt akarják, hogy ne lukadjon ki a lufijuk.
A közigazgatás is más, mint otthon. Tegnap elmentünk Al Ain felé, ahol hegyek is vannak, hogy megnézhessük közelebbről őket. Közben szépen ment le a nap, így fel akartunk mászni kicsit magasabbra, hogy jó helyről láthassuk, csak ott volt egy kerítés, úgyhogy visszafordultunk, hogy még időben visszaérjünk oda, ahol nincs. Pont találkoztunk egy rendőrautóval, aki a fordulásunk láttán, meg hogy kameráztunk, utánunk eredt. Leálltunk, kiszálltunk, a rendőr is. Felvilágosított minket, hogy az Emirátusok és Oman határát kameráztuk, így le kéne törölni, ami a gépeken van, meg elkérte Balázs jogsiját. Persze az nem nemzetközi, és az a terület, ahol voltunk már Abu Dhabihoz tartozik, így ott elvileg nem is vezethetne Balázs. Mi eljátszottuk a buta turistát, a szerv meg felvilágosított minket, hogy elvileg ezért be kéne, hogy vigyen a börtönbe (ami híresztelések szerint minimum 3 hét fogságot jelent), de helyette elmondta a frankót, és nagyon barátságosan utunkra engedett minket azzal, hogy mihamarabb húzzunk vissza Dubaiba, és ne okozzunk balesetet, így nem lesz baj. Otthon azzal kezdődne a dolog, hogy a rendőr nem is beszél angolul...
Lehet, hogy folyt. köv.
Itt Dubajban tapasztaltuk meg először, és azt hiszem, hogy a többiek nevében is beszélhetek, hogy milyen az, amikor az ember elvégzi a munkáját, és ezért megkapja, ami jár neki. Semmi felesleges kör, semmi bürokrácia, semmi eszemnet rohangálás azért, hogy munkánk legyen. Jó, ok, ez egy szerződéses meló. De aki alkalmi haknikból él itt, de jól csinálja, annak is sok a munkája, és jól fizetik. Nem kell azon görcsölni, hogy ki fogja leszámlázni a pénzünket, nem kell azon rettegni, hogy egyáltalán kifizetnek-e. Dolgozol, pénzt kapsz. Ennyi. Mi sem egyszerűbb. És működik, mert nem nagyon élnek vissza ennek a rendszernek az egyszerűségével. Mert ugye otthon minden be van jól biztosítva, mert mindeki potenciális bűnöző. Itt nem. Itt jóhiszemű a hozzáállás. Ehhez mondjuk kell a diktatúra, meg a jó régóta mélyre beágyazott vallási erkölcsösség, amit még annyira nem fertőzött meg az a naaagy európai liberalizmus, meg kell az a mérhetetlen mennyiségű pénz, ami itt van.
Senkinek sem érdeke belepiszkítani az arnytojást tojó tyúk vackába. Ez a lényeg.
Cserébe persze kell egy kicsit kurvulni, de lehet népművelni is. Valahol akaratlanul ezt csináljuk, mert nincs gusztusunk giccset játszani, csak nagynéha, ha direkt kérik, így azt kapja a kedves közönség, ami nekünk is tetszik. És tetszik nekik. Még az abroszfejű helyi törzsvendégeknek is, pedig nagyon nem értik, amit hallanak, de mégis próbálják verni a combjukon az ütemet, meg néha tapsolnak a számok végén. Fiatal és éretlen ez az ország, de azt érzik, hogy nyitottnak kell lenniük, ha azt akarják, hogy ne lukadjon ki a lufijuk.
A közigazgatás is más, mint otthon. Tegnap elmentünk Al Ain felé, ahol hegyek is vannak, hogy megnézhessük közelebbről őket. Közben szépen ment le a nap, így fel akartunk mászni kicsit magasabbra, hogy jó helyről láthassuk, csak ott volt egy kerítés, úgyhogy visszafordultunk, hogy még időben visszaérjünk oda, ahol nincs. Pont találkoztunk egy rendőrautóval, aki a fordulásunk láttán, meg hogy kameráztunk, utánunk eredt. Leálltunk, kiszálltunk, a rendőr is. Felvilágosított minket, hogy az Emirátusok és Oman határát kameráztuk, így le kéne törölni, ami a gépeken van, meg elkérte Balázs jogsiját. Persze az nem nemzetközi, és az a terület, ahol voltunk már Abu Dhabihoz tartozik, így ott elvileg nem is vezethetne Balázs. Mi eljátszottuk a buta turistát, a szerv meg felvilágosított minket, hogy elvileg ezért be kéne, hogy vigyen a börtönbe (ami híresztelések szerint minimum 3 hét fogságot jelent), de helyette elmondta a frankót, és nagyon barátságosan utunkra engedett minket azzal, hogy mihamarabb húzzunk vissza Dubaiba, és ne okozzunk balesetet, így nem lesz baj. Otthon azzal kezdődne a dolog, hogy a rendőr nem is beszél angolul...
Lehet, hogy folyt. köv.
2011. január 5., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)