121 - Vége van a Ramadannak

Ma akármerre néztem, arabokat láttam. A párizsi dizninek résztulajdonosa a szaudi herceg. Így gondolom jönnek a honfitársai megnézni, hogy mi is ez. Valami kedvezményük is van azt hiszem. Így aztán tele vagyunk letakart nőkkel, meg terrorista kinézetű férfiakkal, rengeteg arab kisgyerekkel, na meg irgalmatlan mennyiségű összevissza szerteszét hagyott kajával. Ha eddig a spanyolokat szidtam, akkor tévedtem. Az arabok rátesznek még nyolc lapáttal. Nagyon kedvesek, de asztalnál rendesen enni nem tudnak. De tényleg! Olyan, mintha a szájukba nem is raknának kaját, helyette mindet szétkennék maguk körül. Mint valami rituálé, melynek során bizonyítják, hogy Amerika műanyag kajája csak erre jó. Bárcsak inkább így lenne, ezt még érteném is. De azért ők is csak simán éhesek, ezért ülnek be egy hamburgerre, krumplira, cukros löttyre, aztán az asztal körül méteres sugarú körben egyenletesen szétporlasztják az egészet. Ma is izzadtunk, pláne, hogy ünnepnap volt. Augusztus 15. valami vallási ünnep itt. Munkaszünettel természetesen.

Kiderült, hogy alakatomnál fogva ideális vagyok pénztárak bezárására. Azaz én állok a sor végére, mikor egy pénztár zárni akar, és én hajtom át a kedves vendéget egy másikhoz. Mert ugye ahogy fogy a sor, mindenki oda akar állni. És aki a dizniben van, az mindent akar és azonnal, így a kaja sem várhat. Ezért aztán ha egy alacsony kollégát állítanak oda, annak rendszerint magyarázni kell, annak el kell kapni a kordon alatt besurranókat, stb. Nincs tekintélye. De én csak odamagasodok, ha jön valaki, mondom szépen, hogy bocs, de zár a kassza, aztán odébbállnak. Ennyi. Ez leginkább akkor jön jól - mármint nekem, amikor jövök vissza ebédről. Jól esik még negyed óra állás tele gyomorral, nem kell rögtön hajolgatni a leejtett szalvétákért.

Még egy pénteket le kell dolgozni, aztán el is telt megint egy hét! Szombat-vasárnap van mindkettőnk szabadnapja, úgyhogy lesz újra képes beszámoló Párizsról!

Juhéj!

116 - Tőmondatok

Sok időm nincs, megy a busz.
Tegnap rossz idő volt.
Reménykedtem, hogy ez nekem jó lesz.
Nem lett jó.
Ha rossz az idő, az emberek akkor is mennek "Diznibe".
Ha rossz az idő, az emberek nem kint vannak a játékoknál.
Ha rossz az idő, az emberek unalmukban zabálnak.
Tegnap sokat izzadtam.
Tegnap a kint dolgozók is bejöttek segíteni.
Bár ne tették volna.
Helyettük is izzadtam.
De aztán leapadt a tömeg.
Utána laza volt.
Csak sok volt a spanyol.
Kellett sokat takarítani.
De ez már nem baj.
Ma szép idő van.

A kisfőnökök (annyi van belőlük, hogy meg sem jegyzem) mind ugyanabban a testtartásban leledzenek. Alapból alacsonyak, de felfele néznek. Így rám is LE tudnak nézni. Onnan alulról. Amúgy mindenki jófej, egy apró pillanatig sem történt még olyan, hogy bárki noszogatott volna.

Ma csütörtök van.
Holnap péntek.
Aztán hétvége lesz.