Először is had osszam meg a nagyon is ide tartozó videót. Tessék figyelmesen végignézni!
Tegnap megöltem Zimonyi Ákost. Gondolom nem bírta, hogy a hülye Dolák-Saly miatt mindenki rajta röhög, így egy esős éjjelen (csütörtök hajnali fél 3-kor) Szekszárd és Kakasd között a száguldó autóm elé vetette magát.
Fáradt is voltam, bevallom, kicsit siettem is, de annyira lendületesen lépdelt, hogy csak az utolsó pillanat előtt tudtam elkezdeni fékezni. Nem történt nagy baj, meg tudtam állni, nem volt piruett, a kocsiban senki sem sérült meg. Anyukám is velem volt.
A kiérkező rendőrök az adott esetnek megfelelően jártak el, még szondát is fújtam, persze nem mutatott semmit. Az egyik közeg tanácsokat adott az autó javítását illetőleg, a másik pedig kereste, majd megtalálta Z. Ákos holttestét, aztán ritkás öklendezések kíséretében vizsgálgatta a kocsim orrát. Mondták, amit amúgy is tudtam, hogy a biztosító nem fog fizetni. Esetleg perelhetem a vadásztársaságot, vagy a Zimonyi családot.
De inkább menjek el a bontóba, és vegyek egy új lámpatestet.
Értesítették a vadászokat, majd utamra engedtek. Innentől már nem siettem annyira.
A holttestet kegyeleti okokból nem fotóztam le. De az autót igen.
A foncsoron látható zöld trutyi Zimonyi Ákos utolsó vacsorája. Ennél sokkal többet evett, de Szekszárdtól hazáig ennek nagyrészét az eső kimosta. A maradékot meg én másnap. Ennek ellenére még mindig enyhe állatkertszag terjeng az autó körül. Most persze már jobban néz ki az autó, visszahajlítgattam, amit tudtam. A lökhárító is aránylag a helyén van (dróttal). Új lámpa még nincs.
A rendszám az eset után. Most sokkos állapotban, de már kiegyengetve pihen a szélvédő mögött.
Béke Ákos poraira. Én meg veszek sztrádamatricát.
Zimonyinénak meg üzenem, hogy gondolja át a gyereknevelési módszereit, mert így hamar elfogy a család...
s, 
