98 - És ilyenkor sírok...

Ilyentájt utolér a szokásos őszi nátha, amit most időben elkaptam a grabancánál. Töméntelen C-vitamin, gőzölés, na meg a jól bevált kakukkfű fahéjjal, csilivel. Ez utóbbiak teának. Mentünk zenélni, nem volt más út, gyógyulni kellett hamar.

Szóval mentünk zenélni. Vác, Trio Afium a SzimplaV-ben. Levegőtlen teltház volt. Részemről még a nátha enyhe maradványa is. Indiszponáltság, ahogy ilyenkor szokás. Elsőre a túlélési kényszer nyomása tört előre, de aztán átlendültünk a felelőtlenségbe. És megtörtént a csoda, ugyanis a zene megmaradt, csak úgymond kicsit "organikusabban". Ha valaki azt kérdezi, hogy milyen koncert volt, azt mondom, hogy remek! Ha a zenélést kérdezik, arra inkább nem válaszolok.

A náthám mindig olyan, hogy hamar múlik az elején, majd ennek örömére elhanyagolom. Sokáig vagyok kicsit náthás. Azért a kis gyógyteámat megfőzöm, benne a kakukkfű, a fahéj. A csilit kicsit összetépkedem a kezemmel, úgy szórom bele. Míg ázik, leülök a gép elé, írogatok, vagy gyakorlok. Aztán az álmosságtól viszkető szememet megdörgölöm. A kezemmel. És ilyenkor sírok...

97 - Hajnali kelés

Szoktam vele vicceskedni, hogy hajnalban kelések jelennek meg rajtam, innen a "hajnali kelés". De viccen kívül is egészen filmbéli - bár inkább sci fi, mint horror - egy hajnal nekem, aki zenész vagyok. Egy másik bolygó fényei vannak odakinn, egy ismeretlen világ. Mesevilág, amiben - hogy könnyebben menjen az ébredés - a pici párom ágyba hozza a kávét. Mert ugye ő meg tanár, így rendszeresen hajnalban kel. És finom kávét főz. A sci fi mesében aztán a valóságra emlékeztet a rámtörő reggeli tüsszögőroham, no meg a kávé általi alhasi ingerek, de ezt nem részletezem. Egészséges ember reggel székel. Pont.

 A hajnali kelés oka a sok dolog, ami rámszakadni készül, vagy már megtette ezt. Iskolába járok, tanulok basszusgitározni. Gyakorlok sokat. Ifjúsági és gyermekdarabokban zenélek. Az egyik már fut, a másikat most kezdjük el próbálni. Jam session sorozatot szervezek, ami némiképp szembeszélbe űrítkezés, de rengeteget tanulok belőle (remélem a résztvevők is). Zenetanári tapasztalataimat egy jóbarátommal karöltve próbáljuk okostelefonra alkalmazni. Haladni kell a korral, ugye. Aztán közben ott van a külföldre költözés reménye, a jobb élet - jelenleg inkább csak - illúziója, de mellette ott van a nagy szerelem és az összetartozás cementális élménye, ami nagy dolog. És mindenek felett jó is. Nagyon.

 Régen írtam ide. De most lett kedvem megint, van is miről. Nem olyan életemből kiragadottak a melóim, mint amikről eddig írtam. Most minden sokkal "hétköznapibb", de élvezem. Még ezt a hajnalt is.

 Folyt. köv.!