102 - Zsö mö döbruj an fransze...

... azaz elboldogulok franciául. Na, persze ez nem teljesen van így, de majdnem. Tegnap volt az állásinterjúm a párizsi Disneyland egyik kedves munkatársával, a Skype segedelmével. Tetszettem neki, ha minden igaz, akkor a nyaramat ott töltöm valamely kiszolgálóegység munkatársaként.

Őrület, hogy mit meg nem tesz az ember a túlélésért. Szűk két hét alatt megtanultam annyira franciául, hogy 5 percben be tudom magam mutatni. És még értem is, amit mondok! Persze e nélkül nehezebb lett volna magolni. Néha még azt is értem, amit kérdeznek. Jó tanárom van.

Nem fotóztam le sajnos, de érdemes lett volna. A régi A2-es rajztáblámat beállítottam a laptop mögé, és kitapétáztam a francia mondandómmal teleírt lapokkal. Az interjú közben, ha valamit nem értettem, akkor Zita párom egy hurkapálcával rámutatott a megfelelő bekezdésre. Utólag átgondolva még szerencsés is, hogy egyszer rosszra mutatott - jobban izgult, mint én - de így legalább hitelesebb képet adhattam szövegértési képességemről.

Az interjú vége felé, mikor már angolul beszélgettünk, Zita annyira boldog volt a hallott reakciók miatt, hogy kénytelen voltam őt teljesen kizárni a látókörömből. Ott állt - a fenéket állt, táncolt és némán kiabált örömében - a számítógép mellett. Persze én is így voltam, de azért még el kellett búcsúzni a munkatárstól. Utána aztán lehetett örülni hangosan.

101 - Inkább...

"Inkább gyakorlok, addig sem gondolkodom azon, hogy mennyit kéne gyakorolni..."

Baksa Péter, zenész